 : Emlékek a régmúltból |
Emlékek a régmúltból
Koczy 2006.09.27. 19:08
 Eine Vers by Koczy
Majd, ha egyszer messze visz az élet
Végtelen utakon,
Nem láthatlak téged,
Mint a szebb napokon.
Kérdésem a régi, gyönyörű időkbe száll,
De nem felel más,
Csak a fájdalmas félhomály.
Tudom, hogy emlékszel!
Tudom, hogy nem felejtettél el!
Egy ócska album megsárgult lapjait
Lapozgatom a lelkemben.
Visszagondolok a sok mókára, kacajra,
Időre, mit együtt töltöttünk.
Egy varázslatnál is csodásabb volt
A kapocs közöttünk.
De mi történt?
Elsodort az élet árja,
S mindketten a partot várva,
Más szigeten kötöttünk ki.
Egy ideig kétségbeesve,
Kiáltva kerestük egymást,
De a hang elszállt,
És jött a feledés.
Új emberek, új barátok,
Új életek, fájdalmas halálok
Között nem volt időnk
Megkeresni egymást.
Ahogy az ósdi képeket nézegetem,
Eszembe jut, vajon most hol lehetsz?
De kérdésem régi, szép időkbe száll,
És nem marad más,
Csak a fájdalmas félhomály.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
